Marokkói sáska
(Calliptamus maroccanus)
Marokkói sáska (Dociostaurus [=Stauronotus] maroccanus Thunbg.).
Okkersárga, barna pontokkal és foltokkal; a nyakpajzson világos X" alakú folt van; 20-38 mm hosszú; a szárnyfedők a potrohot és a térdvégeket túlérik.
Az 1,5-2,8 cm-es tojástokokból április végétől kezdve bújnak ki a kis sáskalárvák.
Csoportosodásra hajlamosak és már lárvakorban tömegesen összeverődhetnek és együttesen vonulnak a nappali órákban. Eközben pusztítják a legelő és rét növényzetét, a legelőkkel szomszédos Gabona táblákat és egyéb veteményeket.
A szárnyassá vált imágók meleg nappalokon nagy rajokban szárnyra kapnak, és a legelőktől távolabbi területekre is eljutnak és károsítanak.
A Földközi-tenger vidékétől Turkesztánig előfordul; a Kárpát-medencében kártevőként első ízben 1888-ban jelentkezett, amidőn a nagy lecsapolások következtében nagyobb területek váltak szikes legelőkké.
Sok gazdanövényű, de a fűféléket előnyben részesíti; a mákot, az üröm- és kutyatejféléket kerüli.
Hazánkban a szikes talajok termővé tétele során a Marokkói sáska jelentősége egyre csökken.
A Marokkói sáska elleni védekezés állami feladat.