Imádkozó sáska
Köznyelvi elnevezése („imádkozó sáska”) kissé félrevezető, mivel nincs közeli rokonságban a valódi sáskákkal legközelebbi rokonaik a csótányok és a termeszek.
Státusz | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Mantis religiosa Linnaeus, 1758 |
Az imádkozó sáska (Mantis religiosa) első fogólábainak jellegzetes tartásáról könnyen felismerhető. Tüskés, fogókészüléket formáló lábait úgy helyezi egymás mellé, mintha imádkozna, így sokáig mozdulatlanságba tud merevedni. Amikor kellő közelségbe kerül a kiszemelt áldozat, mellső lábát hirtelen, fölösleges mozdulatok nélkül ki tudja csapni, s így azonnal megragadhatja a táplálékot. Az imádkozó sáska zöld vagy barna színű, botszerű alakjának és testtartásának köszönhetően jól beolvad környezetébe, könnyen elrejtőzik ellenségei elől. Átlagosan 7-14 cm hosszú, bár ennél kisebb és nagyobb termetű fajok is előfordulnak. Tápláléka elsősorban rovarokból áll, de néha kisebb gerincesek is áldozatul esnek a ragadozó "ájtatos manónak".A Földközi-tenger környékén meleg, száraz, bokros-füves területeken él, de Közép-Európában, így hazánkban sem ritka. Nyáron van a párzási időszak, mely során a nagyobb nőstény gyakran felfalja udvarlóját. A frissen kelt állatok nagyon hasonlítanak a kifejlett imádkozó sáskára, ezért a kikelés után gyorsan szétszélednek, hogy ne falhassák föl egymást.
Ez a nagytestű, ragadozó rovar jól felismerhető széles homlokpajzsáról, hosszú nyakáról – ami valójában az állat megnyúlt előtora – és a jellegzetesen maga előtt meghajlítva tartott elülső lábairól, melyek tüskés fogólábakká alakultak.
Az élővilágban eléggé rendhagyó módon egyetlen fülük (inkább hallószervnek kellene neveznünk) van, ami kívülről sekély résnek látszik a középtor alsó részén. Az ultrahangokat is meghallják a 25–60 KHz tartományban, repülés közben is. Miért? A Természet azért hozza ezt így létre, mert az ájtatos manók egy részének a legfőbb természetes ellensége a denevér, ami ugye saját beépített ultrahang radarral tájékozódik, vadászik.
Mivel a fogólábúak rendjébe tartozik, a hallószerve az erre a rendre jellemző timpanális hallószerv: ami egy rezgésre képes hártyát és a külső légtérrel kapcsolatban álló légzacskókat tartalmaz. A hártya rezgéseit idegsejtek érzékelik és továbbítják az állat központi idegrendszerébe. Idegrendszeréhez való csatlakozása nagyon egyszerű, csak két neuront igényel. Ezek a neuronok viszont nagyon speciálisak, és már alacsony szintű ingerre is tüzelnek (= információt továbbítanak).
Mivel az imádkozó sáska védett faj, és a szaporítása sem könnyű, mindjárt az elején lebeszélnék mindenkit róla! Neki is és a természetnek is jobb, ha hagyjuk őt a saját természetes élőhelyén, szabadon élni.