Weta szöcske
Anostostomatidae családjába tartoznak, amelyek nem valódi tücskök, csak kissé hasonlítanak rájuk. Az egyenesszárnyúak közé tartoznak amúgy a szöcskék, a sáskák és a valódi tücskök, mint a legismertebb csoportok.
Általában nagy testű, nagy fejű, hosszú csápú, erős, tüskés hátsó lábú, többségükben szárnyatlan, fényes, barna, narancssárga vagy fekete színű rovarok. Fő elterjedésükben a déli féltekére korlátozódnak. Azaz Dél-Amerikában, Dél-Afrikában, Ausztráliában és Új-Zélandon élnek, s csak kevés fajuk hatol fel az Egyenlítőtől északra fekvő területekre. Egy ilyen különleges faj az okinawai "Yanbaru kurogirisz", azaz a yanbarui fekete óriástücsök.
A weták már első ránézésre impresszív megjelenésű rovarok. Nagy fejük, fényes, szárnyatlan testük, hosszú, tüskés lábaik tiszteletteljes megközelítést érdemelnek. Ezt zavarás esetén tüskés hátsó lábaik feltartásával, erős rúgásokkal, majd végső esetben hatalmas ugrásokkal is kiérdemlik. A weták majdnem minden faja ragadozó, és egymás közt bonyolult, fajon belüli társas kapcsolatokat tartanak fenn. Különféle módokon képesek hangot adni, amelyet az elülső lábukon lévő dobhártya segítségével hallanak. A hímek fején gyakran különféle módosult nyúlványok, szarvak, nagyra nőtt rágók láthatók (pl. "agyaras weta"), amelyekkel egymás közt vetélkednek a nőstények kegyeiért. Az egyedfejlődés hosszú, a lerakott petékből 16-18 hónap múlva kelnek ki a szülőkhöz hasonló lárvák, amelyek teljes kifejlődése akár 3 évig is eltarthat. A kifejlett állatok néhány évig élnek. Általában jól tolerálják a hűvös éghajlatot, olyan fajok is ismertek, amelyek testnedvében fagyálló anyag van, és dermedt állapotban a talajmenti fagyot is képesek túlélni.
Az új-zélandi fajokat 5 csoportba osztják: óriás weták, falakó weták, agyaras weták, talajlakó weták és barlangi weták. Többségük éjszakai életmódot él, és nem annyira ragadozók, inkább növényevők. Mivel Új-Zélandról (két denevérfaj kivételével) hiányoznak az őshonos emlősök, egy elmélet szerint a sokféle, valóban nagy testű, lassú mozgású weták a kisrágcsálókat, az egereket, pockokat helyettesítik, füveket, magokat rágnak.
...................................................................
Stenopelmatoidea öregcsaládba (tehát ugyanabba, ahova a weták), a Gryllacrididae családba tartozik a Neanias magnus nevű "tücsöksáska". Külsőleg eléggé hasonlít a wetákra!
A hím és a nőstény jellegzetesen eltér egymástól (egyik sem képes ciripelésre, semmiféle hangadásra): ahogy az lenni szokott az egyenesszárnyúak egyik alrendjénél (a tojócsöves szöcskéknél, tücsköknél), a nősténynek hátul, a potroha végén tojócsöve van (nagy kép), míg a hím potrohvége nyúlvány nélküli, legömbölyített, és fekete( alsó kis kép)
Veszélyeztetett élőlényeknek számítanak!