Extatosoma tiaratum
(Koronás levéllábú sáska)
Élőhely: Ausztrália és Új Guinea száraz erdei.
Testméretük: hímek ~90 mm, nőstények ~140 mm. Színezetük vajszínű -zöldes és rozsdavörös. Érdekes, hogy nem csak a kutikula más színű, hanem a haemolympha is. A vajszínűé zöld, a másiké vörös! A hímek kisebbek és karcsúbbak, tövisek nélkül, viszont szárnyaik csaknem betakarják a testüket. A nőstények szárnyai kicsik (15mm),testük tüskézett, lábaik és potrohuk karélyos, széles. A hímek jól repülnek, különösen menekülés céljából, vagy ha a nőstény felkutatására indulnak. Szobahőmérsékleten is tarthatók ott ahol a nappali hőmérséklet eléri a 24-26°C-ot. Kizárólag növényevők, étrendjébe tartoznak : szeder, galagonya, eukaliptusz, mogyoró, tölgy, rózsa , bükk, nyír, szil, guava levelei, valamint a gyakran előforduló tűztövis (Pyracantha coccinea) örökzöld.
Terráriumuk legyen 60 cm magas, amely biztonságos vedléshez is szükséges.
5-6 kifejlett állatnak egy 30x30x60 cm terrárium javasolt.
Páraigény 60-70 %. Ezt napi spricceléssel érhetjük el.
Képesek szűznemzéssel is szaporodni.
Élettartamuk a természetes élőhelyen körülbelül 2 év, mely fogságban felére rövidül. A peték gömbölyűek, fényesek, külső anyaguk olyan lipideket és egyéb szerves vegyületeket tartalmaznak, melyeket a természetben a hangyák eleségként azonosítanak be, és rendszerint begyűjtik. A peték kelési ideje fogságban kb 6-9 hónap, mely hagyományos megtermékenyítés esetén lerövidül. A keltetési hőmérséklet ne haladja meg a 25 °C , mert magasabb hőmérsékleten a kelési arány jelentősen romlik.
A lárva stádium kb 6 hónapig tart, majd adulás után még további fél évig él.
A kis nimfák hangyautánzók, mozgásuk gyorsabb a többi botsáska fajokhoz képest, még a hangyamenetet is utánozzák.
Méretük kb 20 mm, feketésbarnák, narancsszínű fejjel, narancsbarna lábakkal, fehér folttal a nyakukon, egészen az első vedlésig.
A második lárvastádiumtól a nőstények tövisei már láthatóak lesznek.
Ivarérettségüket ~6 hónap múlva érik el.
Védekezéskor mindkét első pár lábukat az egekbe emelik, és hasukat mutatják, potrohukat előre meresztik, hasonlóan a skorpiókhoz, és közben testüket oldalirányban mozgatják. A hímek még egy bizonyos illatanyagot is ki tudnak bocsájtani, mely a mogyoróvajra vagy karamella szagára emlékeztet.
Mozgásuk nekik is, mint általában a leveleket utánozó állatoknak, egy szélben susogó levélre hasonlítanak.